A keresztbe tett kar hamis mítosza

A félreolvasott testbeszéd károsabb, mint a nem értelmezett nonverbális jelek. A leggyakoribb hibák, hogy csak kiragadott részleteket veszünk észre, vagy hogy a testbeszédnek abszolút jelentéseket tulajdonítunk. Rántsuk le a leplet néhány tévhitről!

A FÉLREOLVASOTT TESTBESZÉD

A keresztbe font karok vitathatatlanul jelentenek valamit, adott esetben az orrvakarás is, de ezek mindig a kontextustól és a kísérő többi testbeszédtől függenek. Chase Hughes szerint (aki több mint 17 éven át oktatott testbeszédet és profilozást az amerikai hírszerzésnek), a keresztbe tett karnak négy alapvető variációja van, amelyek fontosak lehetnek a kérdező számára. A gesztust gyakran magyarázzák folyóiratokban, detektívműsorokban, könyvekben, és mind ugyanazt mondják: „A karjaid keresztbe vetése védekezést jelent.”

Noha van utalás az igazságra ebben az értelmezésben, a tényleges jelentés ennél sokkal többet árul el. A viselkedés előadásának megfigyelésénél vedd figyelembe a tenyér testhez való közelségét, a hüvelykujjak által mutatott irányt, a kereszt feszességét, az ujjak hajlítottságát és a felkar távolságát a törzstől. Ezek a variációk mind apró, de jelentős részleteket sugároznak a gesztus valódi jelentéséről. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a karok keresztezése olyasmi, amit akkor teszünk, amikor bizonyosságra van szükségünk, fázunk vagy amikor fenyegetve érezzük magunkat.

A KERESZTBE TETT KÉZ JELENTÉSEI

Tehát a karba tett kéz négy variánsa a következő: 1 karba tett kéz, tenyér érinti a testet; 2 karba tett kéz, tenyér érinti a testet, de a hüvelykujjak felfelé mutatnak; 3 karba tett kéz, kezek fogják a kart; 4 karba tett kéz, ökölbe szorított kéz.

Íme, néhány általános szabály, amelyeket be kell tartani, amikor megfigyeléseket teszünk erről a viselkedésről:

minél szorosabb a fogás, annál erősebb a megnyugvásra való törekvés;
ha a tenyerek úgy mennek a test felé, hogy átöleljük magunkat, akkor megnyugvásra van szükségünk;
amikor a hüvelykujjak felfelé mutatnak, ez a keresztbe tett karok ellenére a magabiztosság, arrogancia szinte biztos jele (minden, a gravitációval ellentétes mozgás energiába kerül, amit őseink nem pazaroltak csak úgy, hacsak nem volt bőségük táplálékban, és megtehették);
az ujjak behajlítása és az ujjbegyek elfehéredése (kimegy a vér a kapillárisokból) növekszik a megtapasztalt harag szintjével szinkronban;
a karok keresztezése, állkitolással és hátra dőléssel, illetve a fej enyhe hátra döntésével a büszkeség biztos jele lehet,
a keresztbe tett, de ökölbe szorított kéz, és az ehhez kapcsolódó haragos arckifejezés megfélemlítési kísérlet, vagy teljes egyet nem értés lehet;
amikor az ujjak a karok köré fonódnak, a szorítás miatt kimegy az ujjbegyekből a vér, a kezek pedig a szegycsont felé húznak és megjelenik a harag az arcon (szemfehérje eltűnik, összepréseli az ajkát, összehúzza a szemöldökét, kitágul az orrlyuka és lefelé billenti az állát, ezt figyelmeztető jel, mert az alany erőszakossá válhat;
a domináns kéz szinte mindig a felső, míg a domináns kar az alsó szokott lenni.

Nézzük az 1. képet! Ha csak ennyit látunk belőle, azt hihetjük, hogy ezt az embert nem érdekli, amit mondanak neki, kizárja a hallottakat, nem akar kapcsolatot teremteni, esetleg fázik, vagy nem biztos a mondanivalójában. A 2. képen már hat karba tett kezű embert látunk. Mi a különbség közöttük? Az arckifejezésük!

Néhányan boldogok (vagy annak mutatják magukat), néhányan szomorúak vagy éppen haragosak. Persze lehetne tovább részletezni, de maradjunk az alapoknál. Ha alaposabban szemügyre vesszük, jól láthatjuk, hogy a felső sorban középen az a nő, illetve bal oldali férfi bizony mérges. A bal alsó nő nem nagyon hiszi el, amit mondanak neki, de legalábbis nem teljesen biztos abban, hogy mit higgyen. A jobb alsó nő kicsit távolba meredő szemei és arckifejezése pedig arról árulkodik, hogy hiányol valakit. A karjai keresztben vannak, de ezzel együtt a legszembetűnőbb, amit láthatunk rajta, hogy magányosnak tűnik. A bal felső sarokban a férfi elég egyértelműen tudtunkra adja, hogy ő aztán bármit is mondanak neki vagy történik körülötte, nem veszi be a sztorit. És mi a helyzet a maradék két emberünkkel? Miben különbözik ez a két ember a többitől? (3. kép)

Nem látjuk a kézfejüket. És még? Nos, mosolyognak. Látunk különbséget a két mosoly között?

Kellene. Az egyik ugyanis igazi, míg a másik nem. Ha közelebbről megnézzük, a jobb oldali mosolynál azt látjuk, hogy nemcsak a száj, de a szem is mosolyog. Ez az egyik legnagyobb megkülönböztető jegye a „szociális” mosollyal szemben. A valódi mosoly esetében a szem körüli izmok összehúzódnak, a szem kicsit mandula alakúvá formálódik, és a szem sarkában szarkalábszerű ráncok jelennek meg. Emellett azt is látjuk, hogy a feje kissé félre billen, a füle kicsit felhúzódik, ami szintén azt erősíti, hogy figyel arra, amit mondanak neki. Ez egy valódi mosoly, örül, hogy lát. A vállak ellazultak, ejtettek.

Ezzel szemben a bal oldali férfi feje egyenes, mindkét fülét látjuk, annyi információt fogad be, amennyit csak tud. Vállai valamivel megfeszítettebbnek tűnnek – és a szeme nem mosolyog. Ha a kezek állapotát nézzük, akkor, míg a jobb oldali esetében a karok lazábbak, leengedettebbek az összefonásban, addig a bal oldali kéztartás feszesebb, magasabb, és a kézfejek teljes mértékben rejtettek. Ebben akár már tarthat is valamit, amit szeretne elrejteni a szemünk elől. És ha már az óvatosságnál tartunk, nézzük meg még jobban azt a férfit a képen. Az a kitüremkedés a jobb csípője fölött lehet egy összecsavart sportújság a zsebében, de akár egy 18-as Glock is… Ezt a mosolyt látva az arcán, és ezzel a kéztartással szembesülve kényelmes csevegés helyett inkább legyünk elővigyázatosak.

Összességében viszont azt kell látnunk, hogy hat karba tett kezű ember, hat különböző élethelyzetben, más-más arckifejezésekkel teljesen eltérő konklúziókra vezetett bennünket. Most már tudjuk, hogy nem lehet pusztán a kéztartás alapján megítélni a viselkedésüket, rengeteg más dolgot is figyelembe kell vennünk.

BESZÉLJÜNK AKKOR AZ ORRVAKARÁSRÓL!

Nézzük a képet alább! Csak mert valaki megvakarja az orrát, nem gondolhatjuk azt, hogy hazudik. A másik véglet persze az, hogy a hazugság stressze miatt elöntötte a szervezetét az adrenalin, a kortizol, és a hisztamin, vérbőség alakult ki az arcon levő és orrban levő hajszálerekben, ezért az orra viszketni kezdett.

Egyik lehetőséget sem szabad kizárni, de már tudjuk, hogy a többi jelre és a kontextusra is figyelnünk kell a pontosabb kép érdekében.

Ebben nagy segítséget nyújt, ha stresszmentes környezetben, egy stresszmentes témával kapcsolatban meg tudjuk figyelni az alapgesztusokat (a baseline-t, alapvonalat), és ehhez képest mérjük a „stresszes” kérdésekre adott válaszreakciókat. Hiszen, ha nem stresszes neki a kérdés, nem is fog eltérni a testbeszéde az alaptól.

Nézzünk egy példát! Egyszer egy nagyvállalat megbízásából interjúztam felső vezetőkkel, és az egyik keresztbe tette a lábát a másik térdén: így ült, kényelmesen, és állandóan mozgatta a lógó bokáját. Az interjúztatónak az a dolga, hogy a lehető legstresszmentesebb környezetet teremtse meg, mivel ebben a környezetben kell meghatározni a baseline-t. Úgyhogy hozzá is adtam a baseline-hoz, hogy mozgatja a lógó bokáját. Egyszer csak elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy fogyasztott-e kábítószert az utolsó 6 hónapban, ekkor megállt a bokája, hezitált, visszakérdezett, majd azt mondta, hogy ő soha nem fogyasztott drogot. Ez erősen megtévesztésnek minősül a kézikönyv alapján is (habozás és visszakérdezés: időnyerés, majd lecsapás egy állítással, és alapvonal-változás).

Elfogadtam a válaszát, feltettem neki másik két könnyű kérdést, hogy csillapítsam a stresszt, majd visszatértem ugyanarra a témára, nézni a reakcióit. Ekkor megint megállt a bokamozgása – így lehetett kiszűrni, hogy tényleg valami gubanc van itt. Viszont ekkor még mindig nem tudtam, hogy az apja volt-e drogfogyasztó és bántalmazta a családot, ezért mutatott stresszt, vagy pedig azért, mert a hétvégén kábítószerezett egy buliban. A jó interjúztatónak ilyenkor a szondázós kérdezéstechnikával kell leásni a dolgok mélyére, és tovább figyelni a jeleket.

Cikkünk végkövetkeztetése tehát, ha megpróbálnál valakinek a testbeszédében olvasni, próbálj a teljes képre figyelni, ne hidd, hogy vannak abszolútok, és keresd az eltéréseket a megszokott viselkedésétől. Tegyél bátran egy próbát, és kezdd el észrevenni, hogy hányféle karba tett kézzel találkozol egy nap, és mennyi mögöttes jel lehet még a kezeken kívül.

FORRÁS

Minden elismerésem és köszönetem a világ vezető nonverbális kommunikáció szakértőinek munkájukért és támogatásukért!

Chase Hughes: https://www.chasehughes.com

Scott Rouse and Greg Hartley: https://www.bodylanguagetactics.com

Mark Bowden: https://truthplane.com/

Jose Navarro: https://www.jnforensics.com/

Minden tartalom jogvédett és azok további felhasználása előzetes engedélyhez kötött, ellenkező esetben jogi következményeket vonhat maga után. Az itt elhelyezett szöveges és képi tartalmak további felhasználása a forrás megjelölésével, a szerző megnevezésével vagy engedéllyel lehetséges.