Betegség-e az empátia hiánya?

ALAPVETŐ RÉSZE A MÉLY TÁRSAS KAPCSOLATOK KIÉPÍTÉSÉNEK AZ EMPÁTIA. NÉHÁNY EMBER SZÁMÁRA AZONBAN KIHÍVÁST JELENTHET ENNEK FEJLESZTÉSE. EGY MÁSIK EMBER ÉRZÉSEINEK ÉS TAPASZTALATAINAK MEGÉRTÉSE, MÉG HA AZOK ELLENTÉTESEK IS A MIEINKKEL, LEHETŐVÉ TEHETIK SZÁMUNKRA, HOGY TÁMOGATÓ MÓDON REAGÁLJUNK, ÉS SZABÁLYOZZUK SAJÁT ÉRZELMEINKET.

MI AZ EMPÁTIA?

Általánosságban az empátia az a képesség, hogy megértjük, megérezzük egy másik ember nézőpontját, érzéseit, szükségleteit vagy szándékait, még akkor is, ha nem ugyanazok a körülmények. Néha magában foglalhatja a megértés alapján történő cselekvést, beleértve a segítség felajánlását is. Az empátia azonban nem mindig vezet cselekvéshez. Ez attól függhet, hogy milyen típusú empátiát fejlesztettél ki. Mi történik, ha nem érezzük? Lehetséges, hogy teljesen hiányzik az empátia belőlünk? És ha igen, ez mentális betegség jele lehet?

Paul Ekman és Daniel Goleman pszichológusok és kutatók szerint az empátiának az alábbi három fő típusa létezik.

Kognitív empátia: ez a típus valaki más érzéseinek értelmi megértése. Ez az a képesség, hogy más perspektívákat figyelembe vegyünk anélkül, hogy magunk is éreznénk vagy megtapasztalnánk azokat. Ha például egy kolléga elveszíti az állását, felismerheted, milyen érzelmeket érezhet. Azt is megértheted, hogy az érzelmei hogyan befolyásolhatják a viselkedését – de ez nem jelenti azt, hogy te is szorongást élsz át.
Érzelmi empátia: az érzelmi empátiával rendelkező emberek hajlamosak átérezni egy másik ember érzelmeit. Bár nem mindig ez a helyzet, magában foglalhatja az ilyen érzelemmel összhangban lévő fizikai érzéseket is. Például, ha látod, hogy valaki egy szerette elvesztése után nagy szomorúságban van, te is szomorúnak érzed magad, és mellkasi vagy gyomorfájdalmat is érezhetsz, miközben ezt az érzelmet érzékeled a másik személyben.
Együttérző empátia: a fenti két típus, azaz a kognitív és az érzelmi empátia kombinációja. Felismered és megérted a másik ember érzelmeit, és át is érzed azokat. A másik ember kihívásainak és fájdalmainak átvétele a végén megviselhet téged. Ezért van az, hogy egyeseknél nem alakul ki ez a fajta empátia.

A mások szenvedéséhez való viszonyulás azonban arra is késztethet, hogy elgondolkodj a segítségnyújtáson. A kutatások pedig azt sugallják, hogy amikor segítesz, a szervezeted több dopamint és oxytocint, több „jó közérzet hormont” termel. Ez aztán arra motivál, hogy a kognitív és érzelmi empátiád alapján tovább cselekedj. Az együttérző empátia példái közé tartozik, hogy megállítod az autódat, hogy segíts, amikor látod, hogy valaki elesik, vagy adományozol egy ügynek egy természeti katasztrófa után.

AZ EMPÁTIÁNAK VAN MÉRTÉKE ÉS IRÁNYA

Nem mindenkinél alakul ki együttérző empátia, és az érzelmi vagy kognitív empátiának is különböző szintjei vannak. Például szomorú lehetsz amiatt, hogy a partnered kihívást él át (érzelmi empátia). Fáj, hogy látod, és fájdalmat okoz neked. Mégis előfordulhat, hogy nem igazán érted, miért éreznek így. Vagy akár úgy is érezheted, hogy a szomorúságuk oka nem elég komoly ahhoz, hogy indokolja ezeket az érzelmeket. Lehet, hogy nehezen látod a helyzetet az ő szemszögükből (kognitív empátia). Emiatt előfordulhat, hogy nem érzel együttérző empátiát.

Az empátiának spektruma létezik, és a legtöbb esetben nem teljesen hiányzik, csak csökkent. Mivel az empátia egy képesség, a legtöbb ember képes fejleszteni. Az alacsony empátia nem jelenti azt, hogy örökké így fogsz érezni. Bizonyos esetekben, betegség vagy trauma miatt, egyes embereknél rendkívül alacsony lehet az empátia, és csökkent a képességük, hogy kifejlesszék azt. Az alacsony empátiával összefüggésbe hozható egyéb rendellenes tényezők közé tartoznak:

személyiség- és fejlődési rendellenességek,
narcisztikus személyiségzavar,
machiavellizmus (mások manipulálása előre meghatározott célok érdekében),
pszichopátia és szociopátia vagy antiszociális személyiségzavar,
borderline személyiségzavar (az érzelmeket szabályozó képesség hiánya, alacsony mértéke),
alexitímia (az érzelmek kifejezésének és/vagy megélésének zavara, alacsony mértéke),
autizmus.

Mivel mindenki más, és az empátia egy spektrum, az alacsony empátiát vagy az empátia hiányát kihívás lehet észrevenni.

AZ ALACSONY EMPÁTIA HAT JELE

Kritikus és ítélkező viselkedés: az alacsony empátiával rendelkező emberek túlzottan kritizálhatják a többi embert azért, mert bizonyos forgatókönyvekben érzelmeket élnek át vagy fejeznek ki. Az empátia hiányával küzdő személy magát az illetőt is hibáztathatja azért, amit átél. Például olyan dolgokat mondhatnak: „Ha nem tetted volna azokat a dolgokat, most nem lennél bajban”. Akik nem empatikusak, azok a kontextus figyelembevétele nélkül is megbélyegezhetnek embereket vagy viselkedéseket. Például kritizálhatják egy kollégájukat, amiért késik anélkül, hogy észre vennék, vagy figyelembe vennék, hogy beteg gyermeke van otthon.
Azt gondolják, hogy ez velük nem történhet meg: akiknek alacsony az empátiája, nehezen tudnak kapcsolódni más emberek körülményeihez. Lehet, hogy azt hiszik, hogy egy bizonyos esemény soha nem történne meg velük, vagy hogy ők sokkal jobban tudnák kezelni a helyzetet. Emiatt nem képesek megérteni vagy átérezni a másik ember szorongását.
Más embereket túl érzékenynek tartanak: mivel nehezen értik meg a másik ember nézőpontját és nehezen érzékelik az érzelmeiket, az empátiát nélkülöző személyek néha úgy gondolják, hogy az érzelmi reakciók nem „érvényesek”, ezért elutasítóan viselkednek. Azt gondolhatják, hogy az emberek érzései opcionálisak, vagy abból fakadnak, amit ők érzelmi deficitnek érzékelnek. „Azért érzel így, mert így akarod, vagy mert túl érzékeny vagy, nem azért, mert olyan rossz a helyzet”, mondják.
Nem megfelelő módon reagálnak: akiknek alacsony az empátiája, esetleg viccelődnek mások érzelmeivel vagy körülményeivel. Az is előfordulhat, hogy nehezen tudnak aktívan meghallgatni. Az is előfordulhat, hogy közömbösen viselkednek, miután éppen kifejezted, hogy szomorú vagy stresszes vagy. Aki empatikus, megpróbálhat felvidítani, ha látja, hogy magad alatt vagy. De, aki nem az, lehet, hogy egyáltalán nem vesz tudomást arról, hogy mit érzel.
Nehezen értik meg, hogyan hat a viselkedésük másokra: gyakori, hogy az alacsony empátia miatt az illető nem veszi észre, hogy a tettei hatással lehetnek másokra. Máskor viszont megérthetik, hogy a viselkedésük hatással van másokra, de nem biztos, hogy lelkiismeret-furdalást éreznek emiatt. Ez azt jelenti, hogy valaki önző vagy bosszúálló módon cselekedhet anélkül, hogy felismerné vagy törődne azzal, hogy ez fájdalmat okoz.
Nehezen tartanak fenn kapcsolatokat: az alacsony empátia állandó súrlódásokhoz vezethet a kapcsolatokban vagy a tartalmas kötődések hiányához. Ha valakinek nehezére esik megérteni mások érzéseit vagy segítőkészen cselekedni, akkor előfordulhat, hogy kevés vagy semmilyen mély kapcsolata nem lesz. Néha nem is tudatosul benne, hogy ez történik.

TIPPEK AZ EMPÁTIA FEJLESZTÉSÉHEZ

A kognitív empátia fejlesztése: fontold meg, hogy kérdéseket teszel fel, amikor úgy érzed, nem érted, mit érez a másik személy. Például: „Mit érzel ezzel kapcsolatban?”; „Mit reméltél?”; „Történik még valami az életedben, amiről esetleg szeretnél beszélni?” Ha többet tudsz meg arról, hogy mi a fontos a környezeted számára, az is segíthet észrevenni, ha megváltozik a hangulatuk, még akkor is, ha te nem ugyanazt érzed, mint ők. Ha például tudod, hogy valaki sokat törődik a háziállatával, akkor talán megérted, hogy elvesztése miért megrázó számára – még ha te nem is szereted az állatokat.
Az érzelmi empátia növelése: a saját érzelmeid felismerésén való munka segíthet abban, hogy mélyebb kapcsolatba kerülj más emberekkel. Nem mindenki ismeri fel, hogy mit érez, vagy miért cselekszik egy bizonyos módon. Lehet például, hogy ma ingerlékenyen és türelmetlenül viselkedsz anélkül, hogy felismernéd, hogy ez azért van, mert szomorú vagy egy tegnapi vitád miatt. Ha megtanulod összekapcsolni az érzelmeidet a cselekedeteiddel, az segíthet abban, hogy mások érzelmeivel is kapcsolatba kerülj. Gyakorolhatod azt is, hogy figyelmesebben hallgass, és ellenállj annak a vágynak, hogy a másiknak a személyes élményeidről mesélj, amikor az éppen magáról beszél. Amikor ezt teszi, összpontosíts arra, hogyan érez, és miért érezhet így.
Az empátia fejlesztése testbeszédelemzés segítségével: empatikusabbak lehetünk azáltal, hogy valós időben észrevesszük embertársunk stressz által okozott fiziológiájában bekövetkező változásokat. Stressz hatására szempillantás alatt adrenalin, noradrenalin és kortizol árad szét a testben, és olyan fiziológiai változásokat indítanak be a szervezetben, amelyek a gesztikulációra is hatással vannak. A stressz miatt megnövekedett belső energiaszintet valahol le kell vezetni, ezért végzünk olyan gesztusokat, úgynevezett adaptorokat, amelyek ezt szolgálják:
- arcérintés, arcvakarás,
- torok és mellkas érintése,
- nyelés,
- többször pislogunk,
- kitágul a pupilla és az orrlyuk,
- a testet hűtő jelenségek,
- például izzadás,
- babrálás, játék tárgyakkal (órával, ékszerrel stb.),
- mellkasi légzés,
- nemi szervek védelme.

Ahhoz, hogy megbízhatóan azonosítsd, hogy valaki stresszes, legalább 2-3 adaptornak kell megjelennie egy válaszadás alatt.

Célszerű lehet, hogy minden héten kiválasztunk egy adaptort, amelyet aztán következetesen megfigyelünk a hétköznapi kommunikáció során. Kezdjük mondjuk a pislogásszámmal, az adott héten csak annak változását figyeld. Ha sikerül összekötni a pislogásszám növekedését a témával, amely kiváltotta, akkor tudatosítsd magadban, hogy nem „csak” egy kollégával beszélsz, hanem egy stresszelő embertársaddal, aki ugyanúgy sebezhető, és álarcot visel, mint te.

Ha sikerül realizálnod a beszélgetéseid során, hogy mikor van a másik stresszben, és ezen felül úgy nézel rá, mint gyerekkori traumák és eltérő szociális fejlődés elszenvedőjére, akkor ki tudod venni a hirtelen emocionális reakcióidat a beszélgetésből, és helyette empátiával, kooperációra biztatva tudsz a konstruktív megoldás felé haladni.

FORRÁS

Daniel Goleman: „Érzelmi intelligencia” 1997;

Daniel Goleman: „Érzelmi intelligencia a munkahelyen”

2002; Daniel Goleman: „Társas intelligencia”

2007; Paul Ekman: „The Nature of Emotion: Fundamental Questions” 1994